A KIÁLLÍTÁS
A Life in Space az a kiállítás, amely már évek óta lenyűgözi a világ közönségét: négy év alatt több mint négymillió látogatót fogadott Athéntól Teneriféig, Johannesburgtól Varsón és Isztambulon át.
Az űr és annak csodái az US Space & Rocket Center (az Egyesült Államok Űr- és Rakétaközpontja), az ASI (Olasz Űrügynökség) és az ESA (Európai Űrügynökség) tekintélyes gyűjteményein keresztül tárulnak fel: eredeti tárgyak, látványos installációk és szimulátorok mesélnek az emberiség egyik legnagyobb kalandjáról.
A Kiállítás több mint 1000 négyzetméteren kínál intenzív fizikai és mentális élményeket a látogatóknak, akik testközelből élhetik át mindazt, amit az asztronauták és kozmonauták a kiképzés során: a súlytalanság érzetét, a térbeli tájékozódás elvesztését, valamint egy küldetés utáni visszatérést az űrsikló szimulátorában. Egy új ISS VR Platform is a kiállítás része, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók szó szerint beléphessenek a Nemzetközi Űrállomásra.
„Úgy döntöttünk, hogy ebben az évtizedben eljutunk a Holdra – és még sok minden mást is véghez viszünk –, nem azért, mert ezek könnyű kihívások, hanem éppen azért, mert nehezek…”
Ezt a mondatot John F. Kennedy mondta híres beszédében a Rice Egyetemen 1961. szeptember 12-én.
A Szovjetunió már 1957-ben új korszakot nyitott az űr meghódításában: a Szputnyik, Laika, majd Jurij Gagarin révén elsőként lépte át a kozmosz határát.
Ugyanebből a beszédből egy másik, kevésbé ismert, ám annál jelentősebb gondolat is kiemelkedik – amely nem a versengést, hanem az együttműködés rendkívüli lehetőségét állította a középpontba:
„Az űrben eddig nem volt viszály, előítélet vagy nemzeti konfliktus. Veszélyei mindenki számára egyformán ellenségesek. Meghódítása az egész emberiség legjavát érdemli, és ez a békés együttműködésre kínálkozó alkalom talán soha nem tér vissza.”
Így kezdődött az emberiség nagy kalandja az űrben, amely egy évszázadokon át dédelgetett álmot váltott valóra.
Ez – és még sok minden más – adja azt a szellemiséget, amely lehetővé tette, hogy 1969 júliusában az Egyesült Államok embert juttasson a Holdra, majd 1975 júliusában egy szovjet Szojuz kapszula és egy Apollo űrhajó kapcsolódjon össze Föld körüli pályán – egy történelmi jelentőségű, szimbolikus „ölelésben”.
Az együttműködés új formáinak eredményei ma is ámulatba ejtenek bennünket: a Nemzetközi Űrállomás talán az egyik legösszetettebb és legmagasabb szintű technológiai és tudományos integráció, amelyet az emberiség valaha elért – számos nemzet részvételével, köztük Olaszországgal is.
